Előző posztunkban a kiégés tüneteit mutattuk be. Ezekről itt olvashat. Nézzük most, hogy milyen szakaszokon is megy át az, aki megéli a kiégést. Három jellemző fázist különíthetünk el, ezekben az érzések és a viselkedés jellegzetes formát öltenek. A testi tünetek a második fázistól keseríthetik meg az életünket anélkül, hogy tisztában lennénk vele, mivel állunk szemben.
- Aktivitás fázisa: Ekkor még pörgünk, nagy erőbedobással és lelkesedéssel dolgozunk, szívesen túlórázunk. Úgy érezzük, sikeresek, fontosak vagyunk, szükség van ránk. Ez jól hangzik, igaz? Lehet, hogy valóban a munka szeretete hajt bennünket. Gond akkor van, ha a környezetünk azt érzékeli, hogy mindeközben gyakran vagyunk dühösek, agresszívak, nekünk pedig fogalmunk sincs erről. Ez már nagy valószínűséggel a kiégés kezdeti stádiumára utal.
Jellemző érzések: nélkülözhetetlenség, időhiány, gyors hangulatváltozások, önértékelési zavarok, ingerültség, gyanakvás, türelmetlenség, elégedetlenség.
Viselkedés: hiperaktivitás, új tevékenységek halmozása, hazavisszük a munkát.
Talán érdemes az itt megjelenő új tevékenységeket górcső alá venni: lehetséges, hogy bármelyik kezdeményezésünkből kinőhet az, ami életünk új értelmét adja. Egyik ügyfelünk például kiégése közepén kezdett el új szakmát tanulni, s miután régi munkahelyével elváltak útjai, új területén indított vállalkozást.
- Visszavonulás fázisa: megjelenik a félelem, szorongás, rettegés érzése konkrét feladatoktól, majd minden ok nélkül menekülőre fogjuk: vagy még jobban belemerülünk a munkába, vagy teljesen passzívvá válunk. Kezdünk egyre nagyobb távolságot tartani ügyfeleinktől, munkatársainktól, akár barátainktól, egyre kevésbé vagyunk képesek a másokkal való együttérzésre, s mindennek nem vagyunk tudatában. Mindeközben fokozatosan csökken teljesítőképességünk.
Tipikus érzések: Fásultság, munkakedv elvesztése, keserűség, kimerültség, belső üresség, túlterheltség, félelem, depressziós periódusok, kudarc, önhibáztatás.
Viselkedés: teljesítőképességünk számunkra észrevétlenül csökken, kerüljük a társaságot, megjelenhetnek a betegségek (ld. lentebb), párkapcsolati problémák lépnek fel, csökken a rugalmasságunk, elvesznek az igazi céljaink, koncentrációs nehézségek jelentkeznek, erős ellenállást érzünk a változásokkal szemben.
- Elszigetelődés fázisa: Bénultság, belső üresség, erős kimerültség, teljes passzivitás jellemzi. Megjelenhet az életkedv elvesztése is. A végső stádiumban lévő kiégett ember gyakran nyúl pótszerekhez: alkoholhoz, nikotinhoz, gyógyszerekhez, a belső kielégültség érzése teljességgel hiányzik és lehetetlennek tűnik. Ekkor már maga a személy is gyakran felismeri, hogy baj van, segítségre van szüksége.
Érzések: Az eddigiek mellé még a magány, kétely, gyámoltalanság, reménytelenség, általános érdektelenség, üresség jelenik meg, s saját érzelmeinkhez elveszítjük a hozzáférést.
Viselkedés: hobbik feladása, merev gondolkodás, súlyos esetben öngyilkossági gondolatok.
A kiégés változatos testi tünetek formájában is jelentkezhet, melyek huzamosabb ideig fennállhatnak, s az orvosok nem feltétlenül találják az okát: gyakori megfázás, magas vérnyomás, fejfájás, szédülés, fülzúgás, heves szívverés, mellkasi fájdalom, izompanaszok, alvászavarok, porckorongsérv, stb.
A pszichoszomatikus tünetekre egy konkrét példa: egyik ügyfelünknél ez úgy jelentkezett, hogy rendszeresen produkálta az arcüreggyulladás tüneteit. Ilyenkor az orvosok azt javasolták neki, hogy ha lehet, dolgozzon otthonról, amit ő szívesen meg is tett. A feltárás során kiderült, hogy az ügyfél a kiégés olyan stádiumában volt már, hogy az iroda, a munkatársakkal, főnökökkel való találkozás gondolatát sem bírta elviselni (ld. harag, elszigetelődés). Mivel ezeknek nem volt tudatában, csak úgy tudta megteremteni az ideális munkakörülményeket, ha beteg lett, s így igazoltan maradhatott távol munkahelyétől.
A kiégést az első fázisban a legkönnyebb felismerni. Második, és harmadik fázisában a pánikbetegséggel, illetve a depresszióval keverhető össze.
"Jaj, szívem milyen sovány vagy,
Annyi részed mind azt kívánja
Két kamrádban megannyi más van
Miért pont ezt az életet vágytad?
Miért pont ezt kívántad?
Na jó, tényleg ezt kívántam..."
(Szabó Balázs Bandája: Miért pont ezt)
