Ön felismeri a kiégés tüneteit?

Bár tombol a nyár, és remélhetőleg sokan pihennek éppen, azonban a szabadság egyszer véget ér, és kezdődik újra a munka. A munkával, a dolgos hétköznapokkal kapcsolatban gyakorta emlegetjük a kiégést (burnout).

Posztunkban bemutatjuk, hogy milyen okok vezethetnek a kiégéshez, kiket érinthet, milyen tünetei vannak, és mit lehet tenni ellene. Miért is fontos ez a téma? Napjainkban sűrűn jelenik meg a kiégés, és nem ritka, hogy az érintettek fel sem ismerik, mi történik velük. A mókuskerék megy tovább, minden nap ugyanolyan, és minden olyan kilátástalan. Hiába dolgozunk még többet, valahogy soha nem elég. Az élet örömtelenné válik, hiányzik valami.

Mi is a kiégés?

A burnout (kiégés) szindróma a krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek (H. Freudenberger, 1974).

A kiégéshez vezető okok

A mai modern világunk által elismert „értékek” elősegítik a kiégés kialakulását, és fenntartását: a materialista szemlélet, az anyagi javak halmozása, a tökéletességre törekvés miatt állandóan stresszben élünk, időhiányban szenvedünk, túlterheltek vagyunk, sokszor kilátástalannak, megoldhatatlannak érezzük a feladatainkat, gyakorta jelenik meg az az érzés, hogy nincs befolyásunk a dolgok felett. Nem tudunk megfelelni a magas elvárásoknak, soha nem dőlhetünk hátra elégedetten: ezt elvégeztük, jól csináltuk. Egy idő után ennek az állandó frusztrációnak, elégedetlenségnek lehet a következménye a kiégés.

Emellett nagyon gyakori hajlamosító tényező az, ha olyan elviselhetetlen helyzetben vagyunk, melyet nem tudunk megváltoztatni, sem kilépni belőle; vagy ha valódi életcélunkhoz (mely sok esetben nem is tudatos) nem jutunk közelebb. Hallottunk már például olyan sikeres női vezetőről, aki karrierje csúcsán áll, ugyanakkor micsoda kudarcként éli meg, hogy nem sikerült családot alapítani…

Persze nem mindenkit ér utol a kiégés még hasonló körülmények esetén sem: személyiségünk, gyermekkorunk történései, s alacsony önbecsülésünk is hozzájárulnak a kiégés kialakulásához. Ezért a megoldás egyik lehetséges módja az, ha felfejtjük azokat a személyes szálakat, melyek a saját kiégésünkhöz vezettek.

Kiket érint?

Általában az egészségügyben, és az oktatásban dolgozókat sorolják a kiemelt rizikófaktorral rendelkezők csoportjába, ám a kiégés nem kíméli a más foglalkozást űzőket sem. Elsősorban azokat, akiknek a munkájához más emberekkel kell kapcsolatot tartani, s akiknek az átlagosnál nagyobb mértékű empátiára van szükségük (segítő foglalkozásúak, vezetők, előadóművészek, sportolók, multi vállalatok dolgozói, stb.). Ám ide sorolhatjuk azokat is, akik háztartásbeliként élnek, vagy családtagjukat ápolják huzamosabb ideje.

Melyek a kiégés tünetei?

Ha az alábbi három ismertetőjegy valamelyikét felfedezzük magunkon, kezdhetünk gyanakodni, hogy kiégéssel állunk szemben:

• Érzelmi kimerültség: úgy érezzük, nincs több erőnk, kiüresedtünk, nem találunk értelmet a munkánkban, később általában az életünkben, elveszett a jövőképünk, s ezen már az sem segít, ha elmegyünk szabadságra.
• Elszemélytelenedés vagy deperszonalizáció érzése : elveszítjük érdeklődésünket a munkatársaink, ügyfeleink, barátaink iránt, negatív érzelmeket kezdünk táplálni feléjük, akár haragudhatunk is rájuk; eljuthatunk egészen az elszigetelődésig, amikor már senkivel sem akarunk kapcsolatba lépni.
• Csökkenő teljesítőképesség: ez csak nagyon előrehaladott stádiumban érhető tetten, sokáig épp az jellemző, hogy hiperaktívak vagyunk, jól teljesítünk.

A kiégés (burnout) alattomos, mert„kaméleon módjára viselkedik” – írja Thomas M.H. Bergner A kiégés megelőzése 12 lépésben című könyvében. Évek (évtizedek) alatt észrevétlenül hálóz be bennünket, s végül teljes kiüresedéshez, munka- és életkedvünk elvesztéséhez, betegségekhez, depresszióhoz, elszigeteltséghez, stb. vezet(het). Ezért is fontos a megelőzés - vagy ha már benne vagyunk-, a korai felismerés és a kezelés.

A jó hír az, hogy a kiégés egyben lehetőség is a változtatásra. Ha szembenézünk vele és megtesszük a szükséges lépéseket, akkor új távlatok, életcélok nyílhatnak meg előttünk, s visszanyerhetjük elveszített energiánkat, jövőképünket. Kemény és időigényes munka, de megéri.

Következő posztunkban a kiégés három fázisát és azok konkrét tüneteit ismertetjük. Addig is, ha ismerősnek tűnnek a tünetek, jelentkezzen workshopunkra, ahol hatékony segítséget kaphat abban, hogy elinduljon a változás felé vezető úton.